Egy anyag törésmutatója annak optikai mérése, hogy mennyire képes elhajlítani az anyagba belépő fénysugarat. A törésmutató felhasználható egy vízben oldott anyag koncentrációjának meghatározására, a víz és a megfigyelt anyag törésmutatója közötti különbség miatt. Minden glikol alapú fagyálló megtöri a fényt, és ez a tulajdonság felhasználható a jelen lévő anyag koncentrációjának meghatározására.

Használat:
A refraktométer állítható szemlencsével rendelkezik. Ha a felhasználó általában szemüveget visel, előfordulhat, hogy a skála élesebb nélküle. A kalibrálással kapcsolatban kérjük, olvassa el a használati utasításban leírt eljárást. A fagyálló koncentrációjának vízrendszerben történő meghatározásakor ajánlott két vagy három leolvasás átlagát venni, ha az idő megengedi.

Vizsgálati eljárás:
Vegyen egy kis mintát a vizsgálati oldatból egy tiszta edénybe. Győződjön meg arról, hogy a minta nem tartalmaz olyan szemcséket, amelyek megkarcolhatják a prizmát. A vizsgálat előtt hagyja a mintákat szobahőmérsékletűre hűlni. A nagyon forró oldatoktól megrepedhet az üvegprizma, és pontatlan eredmények születhetnek. Nyissa ki a műszer végén található, a szemlencsétől legtávolabb elhelyezkedő burkolatot, és cseppentsen 2-3 csepp vizsgálati mintát a prizmára. Csak műanyag applikátort használjon, mivel a prizmaüveg viszonylag puha és könnyen karcolódhat. Csukja le a burkolatot, és irányítsa a műszert egy kényelmes fényforrás felé. A szemlencsén keresztül nézve egy kör alakú mező látható, függőleges skálával a közepén. Ha optikailag aktív anyag van jelen a mintában, a mező vízszintesen is sötét és világos területekre oszlik. Az a pozíció, ahol a világos és sötét rész közötti határvonal keresztezi a függőleges skálát, az a pont, ahonnan a leolvasást végezni kell. Válassza ki a tesztelt fagyálló típusának megfelelő skálát.
Olvassa le a fagyálló koncentrációját, és hasonlítsa össze az irányadó koncentrációkkal.